Egyre kínosabb – lassan végleg lehúzhatják a rolót Szoboszlaiék ősi riválisánál

Évtizedek óta nem látott mélyponton van az angol Manchester United: a klub értékét tekintve az egykoron a világ leggazdagabb futballcsapataként említett gigász szépen lassan, a szemünk előtt hullik – szinte minden tekintetben – atomjaira. A világ csak ámul, miként voltak képesek elismert szakértők tucatjai padlógázt nyomni a zsákutcában, és hogyan lehetséges, hogy az elmúlt bő tíz évben nem volt egyetlen józan hang sem a vesztébe rohanó patinás egyesületnél, aki megálljt parancsolt volna a pusztításnak.

Hogy jutott a csapat a csúcsról a mélybe?

Tucatnyi éve már, hogy 2013-ban minden idők egyik legeredményesebb futballmenedzsere, Sir Alex Ferguson sokadik elhatározását követően, sógornője halála után végleg visszavonult a United kispadjáról. Stílusosan, bajnoki címmel a tarsolyában, kijelölve az utódját: az Evertont felemelő honfitársát, David Moyest.

Moyes azóta megjárt néhány klubot, idén januárban pedig visszatalált a liverpooli kékekhez, amely szombaton éppen a Manchester Unitedet fogadja.

Ferguson számos interjúban bevallotta, hogy sikerei első számú letéteményese a felesége, Lady Cathy volt, akinek a háttérbeli támogatása, és az általa megteremtett családi biztonság jelentette a páratlan menedzseri pályafutásának az alapját. Az asszonyon azonban olyan magány lett úrrá ikertestvére, Bridget Robertson 2012-es halála után, hogy a Manchester United korábbi legendás menedzsere 71 évesen a visszavonulás mellett döntött. A mesébe illő karrierjét lezárta, hogy több időt tölthessen a feleségével – élete párját aztán végül 2023 őszén, korábbi klubja nagyköveti pozícióját pedig 2024 őszén veszítette el. Az új vezetőség a spórolás jegyében rúgott még egyet a korszakos zsenibe. Változnak az idők.

Csak egy valami nem változott az elmúlt 12 évben: a manchesterieknél uralkodó szemlélet. Az elemzők a legnagyobb problémának azt tartják, hogy Sir Alex Fergusonnal egy időben David Gill vezérigazgató is távozott, helyét pedig Ed Woodward vette át, aki a saját területén, könyvelőként és befektetési bankárként kiváló szakember, de egy világszinten is meghatározó futballklub vezetése már meghaladta a képességeit. Hiába nem értett a szakmai kérdésekhez, az átigazolásokhoz, a dörzsölt klubvezetőkkel és menedzserekkel való tárgyalásokhoz, és hiába fenyegették az életét a háza előtt tomboló angol szurkolók, amíg az egyesületet 2005 óta birtokló Glazer család elégedett volt a „számokkal”, teljhatalmú úr volt Manchesterben.

A túlárazott, ám minőséget nem képviselő transzferek és elhibázott szerződések hatására fokozatosan romlott a keret versenyképessége a nemzetközi riválisokhoz képest, miközben az infrastrukturális fejlesztésekre sem költöttek, így az amortizáció az évek alatt kezelhetetlen méretűvé nőtt az angol rekordbajnoknál.

Égették a pénzt Manchesterben

A Glazer család a 2005-ös színre lépése óta folyamatosan vont ki nagyobb összegeket a klubból a meglévő hitelállománya csökkentésére, az amerikaiak egyértelműen gazdasági szemlélettel tekintettek a Premier League-óriásra, a sportszakmai szempontokat mindig figyelmen kívül hagyták. Az átigazolásokra jóváhagyott összegeket éveken át felelőtlenül költötték el, brutális pénzeket szántak a labdarúgók bérezésére, amely nem állt arányban a mutatott teljesítménnyel. Elég csak Paul Pogba vagy Alexis Sánchez esetére gondolni. A chilei úgy keresett hivatalosan minimum 350 ezer fontot hetente (egyes források 500 ezerről is írtak) – azaz volt a liga egyik legjobban fizetett labdarúgója –, hogy összesen 3 PL-gólt jegyzett. Ez azt jelenti, hogy

És a sort még folytathatnánk...

A stadion sincs rózsásabb helyzetben: a legendás Old Trafford teteje régen felmondta a szolgálatot, egyszerűen elavult, elhanyagolták. Eső esetén – márpedig az nem ritka Angliában – ömlik a szurkolók nyakába az égi áldás, hömpölyög a víz a széksorok között, egerek tömkelege szaladgál a lelátón és a pályán, az edzőközpontban pedig hírből sem ismerik a korszerű edzések során nélkülözhetetlen modern eszközöket. Nem véletlenül jelentette ki a visszatérése után a nagy botrányt kavaró 2022-es interjújában Cristiano Ronaldo, hogy semmi nem változott a klub infrastruktúráját tekintve, mióta 2009-ben távozott Angliából! Akkor sokan megdöbbentek, később ugyanakkor be kellett látni, hogy a portugál csillagnak igaza van.

A fanatikus szurkolók és a klubért aggódók milliói régóta várták, ám egyelőre Sir Jim Ratcliffe megjelenése sem oldotta meg a méretes gondokat. Az általa tulajdonolt Ineos cégcsoport tavaly télen 1,25 milliárd fontért cserébe 25 százalékos részesedést vásárolt a klubban, deklaráltan azzal a szándékkal, hogy a sportszakmai döntéseivel irányba állítja az együttest. Az első év alapján kijelenthető, a megállapodáshoz fűzött reményeket nem váltotta be. Pénzügyi értelemben talán lassították a zuhanást, de az áttörésre még várni kell.

Ideiglenesen érkezett a szakmai stábból előlépő korábbi közönségkedvenc, Ruud van Nistelrooy, akinek a négy meccsen összehozott három győzelem sem volt elég, hogy véglegesítsék. Szerződtették azt a Rúben Amorimot, akit néhány hónappal korábban Jürgen Klopp utódjának a Liverpool is kinézett magának. Abból a megállapodásból végül nem lett semmi, a portugál szakember a Uniteddal azonban dűlőre jutott. Idény közben hagyta ott a nemzetközi sikereket is halmozó portugál Sportingot, hogy történelmi mélypontok fűződjenek a nevéhez a szigetországban. Az Ineos-éra alatt ugyan sokkal megfontoltabban igazolnak és reálisabb összegekről állapodnak meg a kiszemeltekkel, a Bajnokok Ligájától való sorozatos távolmaradás, az UEFA-tól érkező bevételek csökkenése, illetve a nagyobb szponzorok fokozatos hiánya miatt eljött az idő, hogy össze kell húzniuk magukat. Csak akkor tudnak komolyabb összegekért igazolni, ha az eladási oldalon is villantanak.

Hogy valami nagyon nem stimmel Manchesterben, azt remekül mutatja, milyen teljesítményt nyújtanak a világsztárok a csapat mezében, és mire képesek onnan kiszakadva: Jadon Sancho újra magára talált a Chelsea-nél, Mason Greenwood szárnyal Marseille-ben, Scott McTominay Nápolyban, Anthony Martial Athénban, de a leginkább szembetűnő Antony, aki a Betis zöld-fehér szerelésében szórja a gólokat, és egymás után választják meg a mérkőzés legjobbjának – holott néhány hete még az üres kapuból is kirúgta a labdát Angliában.

Fény az alagút végén

A problémák ellenére a Manchester United az egyetlen csapat a Bajnokok Ligája és az Európa-liga teljes mezőnyében, amely az idényben veretlen a nemzetközi porondon. Három szakembert is elfogyasztottak, de összehozták ezt a bravúrt, amelyhez Erik ten Hag, Ruud van Nistelrooy és Rúben Amorim is hozzátette a magáét. A Vörös Ördögök három döntetlennel kezdték a sorozatot, de aztán sorozatban öt győzelemmel a harmadik helyen jutottak tovább a nyolcaddöntőbe. Ellenfelük a Real Sociedad lesz. Az FA-kupában egy hosszabbításban szerzett lesgóllal jutottak tovább a Leicester ellen, a Ligakupában pedig az a Tottenham jelentette a végállomást, amely szintén szenved, de háromszor is elverte a szezonban a Unitedet. A Ferguson által sokszor lesajnált londoniak...

Rúben Amorim egy teljesen új játékrendszert kíván meghonosítani az Old Traffordon, ehhez azonban gyökeres átalakításra van szükség a játékoskeretben. Az elképzelései szerint minimum 3-4 átigazolási időszakra van szükség ahhoz, hogy a megfelelő állomány álljon rendelkezésre. Kérdés, kap-e ennyi időt a kispadon a 40 éves tréner, aki Erik ten Hag időszakához képest 

• a kapura tartó és a kaput eltaláló lövések, 
• a kidolgozott helyzetek és 
• a várható gólok számát tekintve 

is komoly visszaesést produkál a csapattal. 

Amíg az ősi rivális Liverpool története egyik legszebb időszakát éli Szoboszlai Dominikkal, addig a United robog a szakadék felé, az idei cél, hogy elkerüljék a Premier League-ből való kiesést.

Nem véletlenül fogalmazott úgy a minap a klub korábbi legendás védője, Rio Ferdinand, hogy a PL-sorsolást elnézve sírhatnékja van, mert nem igazán talál olyan csapatot, amely ellen reálisan kalkulálhatóak lennének a rendkívül fontos győzelmekért járó pontok. Idáig jutottunk.

A Premier League 26. fordulójának hétvégi párosításai
Everton–Manchester United
Arsenal–West Ham
Bournemouth–Wolves
Fulham–Crystal Palace
Ipswich–Tottenham
Southampton–Brighton
Aston Villa–Chelsea
Newcastle–Nottingham
Manchester City–Liverpool

Fotó: Glyn Kirk/AFP